Mindennek úgy kell lennie, ahogy van. Tegnap óriási lépést tettem annak irányába, hogy ne egyen meg a tehetetlenség, a düh és a rengeteg munka. Azt hiszem kimondtam, rájöttem, persze még megoldást nem találtam rá, hogy hogyan, de nem veheti el egyetlen egy gyerek az energiát, az időt a többi gyerektől, Nem lehet, hogy mindig csak leültetem őket, hogy várjanak, mert aktuálisan 4-5 napja egy gyerekkel vagyunk elfoglalva.
Nem lehet, hogy a ventilálásba fulladjon az egész napom, mert annak az a következménye, ami már 4 napja. Hazajövök és folytatom a munkát, mert semmit nem tudtam haladni. Olyan könnyű belefulladnunk a ventilálásba, mint a jó melegvíz a termál fürdőben, elmerülök benne és hagyom, hogy átjárja a testemet, de ha nagyon sokáig vagyok benne hányingerem lesz, s rosszul érzem magam, sok idő telik el mire regenerálódni tudok. Sokszor egyébként evéssel, ivással. Kicsit olyan ez a mostani ventilálás is, hogy eddig jól esett, de most már kezd hányingerem lenni, ennek a történetnek a kiventilálásából, mintha a szám olyan lenni, mint a csap, amiből csak ez folyik. Azt hiszem tegnap megfogalmaztam szükségem van valami frissre, valami munícióra hogy ne legyek teljesen rosszul.
El is megyek úszni…
Vélemény, hozzászólás?