Annyira, de annyira sajnálom

Foglalkozást tartottunk Dorogon a Városi Könyvtárban a könyvtári napokon. Még magam is meglepődtem azon, hogy játszani hívtam őket és a többségük szó nélkül állt be játszani. Nem telefonozott, nem káromkodott, nem nyafogott, csak úgy fogtam magát és beállt játszani.

40 gyerekeket mozgatni némi hanggal jár, szóval megküzdöttem, a végére már sem hangom, sem hátamon plezúr nem volt, mert elestem az egyik játékban. Ezzel egyébként  egy érdekes helyzet is teremtődött, mert azon gondolkodtam, miközben alig kaptam levegőt, iszonyatosan égett a hátam, hogy megkérjem-e Szandit, hogy folytassa vagy vegyek két levegőt és folytassam én. Végül úgy döntöttem, hogy menni fog.  Hazafelé elkezdtem beszélni hogy hogyan is volt ez, s szépen meg is fogalmaztam, hogy azért folytattam, bár csillagokat láttam, hogy ne ijedjenek meg ők attól, hogy rosszat okoztak vagy rosszat tettek és emiatt elmúlik a nevetés, a varázs.

S a élet furcsa fintora, hogy miközben saját magam hozom meg ezt a döntés, hogy nehogy megtörjek egy varázspillanatot, a következő, számomra nagyon fontos ember varázslatos perceit én töröm darabokra a türelmetlenségemmel és fáradtságommal. Vigasztalhatatlanná vált és én annyira, de annyira szégyellem magam, annyira, de annyira sajnálom! Legyetek türelmesek, sutba a fáradtsággal, inkább maradjanak meg a varázslatos pillanatok!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: