Fiú, fiú, lány, lány – statisztika gyönyörei

Most, hogy egy kicsit )na ne gondoljuk, hogy sokáig) kikeveredtem a tantárgyfelosztás szorítókötéséből, most itt a statisztika. Na valljuk be, ez is egy jó buli. Hány ez, hány az, hány amaz és egyébként hány éves a takarító néni, meg a kapitány.  A kedvenc részem, amikor az évvégi adatokról kérdeznek. Ki hiányzott, hány órában, hányból bukott. s amikor már kibogarásztál mindent a tavalyi statisztikából, na akkor van az a pillanat, hogy elfelejtetted megszámolni, hogy mindezekből hány lány van, abból amit már kiszámoltál. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy hogy lehetek ilyen hülye, egészen elképesztő, hogy 4 éve számolom ezeket a hülye adatokat és még mindig elfelejtem. Ilyenkor újrakezdem, s az összes évvégi statisztikát újra megnyitom és kezdődik az egész elölről. Fiú, fiú, fiú, lány egy, lány, kettő…. és persze úgy sem az a szám jön ki, ami az előző számolásnál.