Álltam a kapuban, fújt a szél

Álltam a kapuban, fújt a szél, annyira, hogy a rövid hajamba is belekapott, de így legalább szárította a könnyeket. Elnéztem a bekötő úton a levelek kergetőztek, ahogyan a szél diktált úgy “szaladtak egymás után gyorsabban vagy lassabban, néha utolérte egyik a másikat.

víztorony

Már az autóban, hazafelé… Fújt a szél. Vörös volt az ég alja, mintha égetnének valamit, valahol ott hátul és a füst tolulna előre. Vihar lesz gondoltam, s közben figyeltem ezt az elképesztő színt.

Besötétedett. Zuhogni kezdett. Sírni kezdtek az égiek (mondanák faluhelyen). Sírtak, sírtak velem együtt….

“Szia Kontyfa! Sajnálom és ne haragudj!”

És tényleg sajnálom…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: