Pogácsa P-vel

Tegnapi napomat egy kisfiúval töltöttem az ügyeletben. Pogácsát sütöttünk (másik iskolából jött, szóval nem nagyon ismertem. De olyan lelkes lett a sütés gondolatára, hogy azt gondoltam, na akkor hajrá, kezdjünk hozzá Elképesztő volt, hogy ez az SNI-s bélyeggel ellátott kisfiú minden, de tényleg minden folyamatlépésnél azzal kezdte, hogy „ezt nem tudom”, „én ezt nem tudom”. Alig bírtam visszaverni a kis „támadásait” kérdően ránézve, na, ne bohóckodj már, te viccelsz velem odaszólásokkal. Azért pogácsát szaggatni nem akkora nagy történet, hogy mielőtt hozzá kezdene, azzal kezdje, hogy ő ezt nem tudja, kicsit alátámasztva, ha nem sikerült, akkor ő megmondta. S ráadásul még minden hebrencs mozdulatnál, kiment kicsit a liszt vagy kiugrott a tészta, kérdőn, félve rám tekintett, hogy lecseszem-e érte. Egyszer sem tettem, a végére azért felbátorodott… Azért eszembe jutott, hogy vajon mik vezettek oda, hogy ő ma már ezt a védekező stratégiát alakította ki, mennyi kudarc, rosszallás kísérhette az ő 12 évét.  Miért csináljuk ezt velük?

A pogácsa nagyon jó lett, még a suliban lévő munkásoknak is adtunk. Megdicsérték!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: