Zárt ajtó

Tegnap voltam Kontyfában. Nagyon izgultam, a szívem a nyakamban dörömbölt és mondta, akkor sem hagylak békén hiába nyugtatgatod magad. A szívem dobogása biztosan elvette a hangok, szagok, látvány érzékelését, s csak mentem, mentem, mentem. S csak néhány foszlány:

Beindultak a rutinok, miért ne adhatnának ki nekem a kulcsokat, miért ne tőlem kérdeznék meg, hogy leszerelhetnek-e egy kamerát, miért ne lenne természetes, hogy az egyik gyerekekkel megbeszélem, hogy segít nekünk a következő 2 órában. Az eszem tudta, viszont az ösztöneim azonnal reagáltak.

“Jajj, de ismerős kacaj….vajon ki lehet?” – mondják a barátaim és nyakamba borulnak.

Na persze nem elengedhető tény, hogy megjöttek a vásárolt vacakságaim, s azzal is lehet mókolni egy kicsit, ezzel terelve, a nyakamba dobogó szívzörejeimet.

“De jó, hogy itt vagy!!!”- mondja egy másik hang.

Aztán már az iskola része leszek újra, már nem olyan más, hogy ott vagyok… Se nekik, se nekem.

S hogy mi volt a legfurcsább? ……. hogy zárva van az irodám ajtaja

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: