Ütött, kopott piros lábas

A piros lábas története… Van egy piros lábasom, az enyém, sajnos most már az enyém. A számomra kedvesektől, s ha van arra lehetőségem megtartok egy tárgyat, egy használati tárgyat, egy olyan tárgyat, amit ő saját kezével használt, s nemcsak a vitrinbe berakott valami. S így kicsit, nagyon kicsit velem vannak. Így van nálam az apukám napszemüvege és takarója, a nagymamám piros lábasa. Ütött-kopott, viharvert, anyukám ebben vitte át neki a levest, amikor már ő gondoskodott róla.

Kedden volt egy workshop, s valahogy már előtte kitaláltam, hogy storytelling lesz a téma. elvittem a piros lábast, s elvittem egy antikváriumban vásárolt kanalat.

Mire emlékeztet téged ez a lábas?

Mit üzen most neked ez a lábas?

Mit láthatott már ez a kanál? Mi a kanál története szerintetek?

Jó volt, jó volt, ami kisült belőle, jó volt ott lenni, s valahogy belelátni mások világába egy piros lábas kapcsán. S a kis lábasom újra életre kelt, s megelevenedtek az én fejemben is a pillanatok, amikor a piros lábast kosárba pakolom és átbattyogok mamához. S ő ül a fotelban, s nagyon-nagyon boldog, hogy lát. S milyen boldog lennék, ha újra-újra láthatnám, még akkor is ha veszekednem kellene, hogy megigya azt a pohár teát, vagy ki kellene tárnom az összes ablakot, hogy végre levegő legyen bent, mégis akarnám, hogy az a piros lábas álljon már a gáz tetején és gőzölögjön benne a húsleves…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: