Amikor Tigris hosszabb anyagot ír…

Adott egy nagyon magas energiaszint, s az sem akármilyen a lakosság nagyon csekély százalékának adatik meg, nem is csodálom, ha néha megijednek mellettem vagy ijesztő vagyok mások számára. Egyszerre rengeteg minden van a fejemben, a kezemben, minimum két dologgal foglalkozom egyszerre, kizárt dolog, hogy valami sorban csinálnék, vagy megadnám akkor a módját, mert az lassú. Minimum filmet nézek, chatelek és szöveget alkotok egyszerre. Minden munka befejezése egy kínszenvedés, mert már rég túl vagyok a felénél rajta, s már más érdekel. Mint a kis méhecske, aki rászáll a virágra, elkezd virágport betakarítani, de sose szedi össze az összeset, mert már elindult a következő virág felé.

Na és ehhez adott egy jó kis, leülős, írogatós, olvasgatós, fejlesztgetős munka. a feladat fejlesztő kézikönyveket írogatni. Ehhez azért  kell a popsimat használni.

Hát hogy is ír meg az előző karakter egy ilyen munkát? Nehezen, nagyon nehezen. Egyrészt már azt nehezen viseltem, hogy olvasni kell. Nem tekintettem munkának, feladatnak, folyamatosan harcban álltam a Lelkiismeret nevű kiskatonával odabent, úgy éreztem nem dolgozom meg a pénzemért, ezért mindent elvállaltam, ami csak jött meló, mert ezt valahogy nem tekintetem annak. Az olvasást, szinte csak várakozás közben, autóban, utazás közben ejtettem meg. Az írás se volt könnyű, nehezen ülök meg a fenekemen sokáig, így nagyjából egy órás blokkokban dolgozom, utána valami más tevékenység jön. Na és ehhez hozzátartozik még az az egyszerű tény hogy már a vége felé nehéz kitartanom, már éppen, hogy utolsó energiáimmal küzdök a fókuszért, a figyelemért. Az agyam már sokszor egészen máshol jár, s kit érdekel hogy ott van benne egy hiba… Ugyan r egy-két betű kimaradt…Annak a mondatnak nincs vége – Upsz! kimaradt… Itt meg kimaradt az állítmány…. Szóval ne csodálkozzon senki a blogbejegyzéseknél se, ilyen apró malőrök előfordulnak. Képtelen vagyok visszaolvasni bármit is, mert már rég túl ugrottam rajta, már addigra elmúlt a pillanat. Egy-két nap múlva esetleg..

DE kész van! Dobpergés, halleluja, s iszonyat kőgörgeteg zuhan le tegnap óta a lelkemről, lehet már épített egy másik hegyet.  Szóval most  majd sétálok az utcán, s csak egyszerűen felugrok, oldalra csapom lábaimat és összeverem. S miden rózsaszín, narancssárga és happy.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: