November 17. – Az én kis túlélőm

November 17., az én csodás keresztfiam nevenapja. Aki persze egy köszivel megoldotta a csodás gratulációmat, s a nem annyira kreatív ajándékomat is (mondjuk azt megtoldotta „a pénzt” szóval). Igen, ilyenkor mélyen magamba szállok és mantrázom: - Tudod, kamasz! Tudod, kamasz! Tudod, kamasz! S ezen a napon van a Koraszülöttek Világnapja is. Reggel nagy bajban is... Bővebben →

Reklámok

Egyszer lesz egy iskolám…

Gondoltam én a tegnapi borongós poszt után, ma pozitívan kelek fel (tegyük hozzá, hogy fél 4-kor mennyire pozitív az ember, s most éppen el sem tudom képzelni, hogy volt olyan időszak, amikor ilyenkor keltem, hogy tudjak menni futni…- biztos megbolondultam egy pillanatra akkoriban), s visszaidézem az utóbbi nap pozitív emlékeit: A szívószál történetének megismerése és... Bővebben →

Imádok élni, imádok enni

Imádok enni. Nagyon szeretek sütni, főzni. Kikapcsol. Cukrász akartam lenni az általános iskolában. Glutén- és tejérzékeny vagyok. Vezetgetünk (azért csak vezetgetünk, mert éppen most alkotói válságban és időhiányban szenvedünk) egy blogot ezfincsa néven. Anyukámnak többedik karácsonyra ígérem, hogy csinálok egy könyvet a receptjeiből. Ja és persze mint mindenkié, nekem is az anyukám főz a legjobban.... Bővebben →

Baj-e, hogy baj lesz?

Azon gondolkodtam, miközben befejeztünk tegnap egy 3 napos csapatépítő tréninget, hogy vajon mit adtunk most mi itt a gyerekeknek. Pedagógia másképp, élménypedagógia, közösségépítés, szociális kompetenciák fejlesztése. Ezért mentünk. Nem volt könnyű, az első 45 perces foglalkozás után, azt éreztem, hogy nekem a saját iskolámban egy kicsit egyszerűbb, de ettől volt kellőképpen nagy kihívás. Valami hihetetlen... Bővebben →

Álomszép Aranycipellő

Vettem egy aranycipellőt, kicsit nyom, kicsit csúszik, de gyönyörű, s ha felveszem igazi királylány leszek. Tegnap felvettem. Királylány lettem, ja nem,  RICHTER ARANYANYU DÍJAS!!! Egy csodálatos estén vagyok túl, ahol csilloghatott az aranycipőm, ölelgethettem azokat, akik velem voltak, rengeteg köszönömöt mondhattam... Mégis az volt a legfontosabb, hogy nem Csipkerózsika álmát aludtam, hanem ma reggel felébredve,... Bővebben →

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑